Desszert vagy reggeli? Én az utóbbinak eszem, és mélységes elégedettséggel tölt el, hogy már reggel 8-kor az édességet nyomom, méghozzá lelkiismeret furdalás nélkül :D Töretlen szerelmem az egyéjszakás zabkása iránt ebben a desszertnek is remekül beillő reggeliben csúcsosodott. Ha az előbbi mondat ellenére tudtok még követni, akkor sorolom, hogy miből áll (csak, hogy meghozzam a ti kedveteket is az elkészítéséhez).

- "egyéjszakás" zabkása egy kis joghurttal lágyítva (Dorka barátnőm tippje alapján)

- vaníliás - kardamomos meggy

- sajtkrémes joghurt

A kardamomtól ne ijedjetek meg, a legtöbb hiperben kapható. De ha anélkül készítitek, akkor sem lesz baj. A meggy pedig szabadon cserélhető más bogyós gyümölcsre (málna, áfonya, eper, szeder, ami épp van). Nem csigázlak titeket tovább, itt az egyszerű, de nagyszerű recept.

Amikor életemben először készítettem spárgát, az egy rakottas recept volt, úgy emlékszem. Rémes lett, alig tudtuk megenni. :D De valamiért nem adtam fel, újra és újra próbálkoztam vele, amíg rá nem találtam erre a receptre. A spárga ebben csodálatos, ízes, roppanós. Mellé az újburgonya kellemesen krémes, a lazac pedig visz bele egy kis füstös csavart. A kaporral lesz számomra kerek, ami az eredeti receptben nem szerepel, de ha nem utáljátok, akkor mindenképp tegyetek rá pár szálat.

Ha még nem ettél spárgát soha, javaslom, hogy ez legyen az első recept, amit kipróbálsz. Ez a könnyű, de mégis tartalmas saláta nem az én receptem, hanem Herczeg Gabrielláé, csak apróságokat változtattam rajta. Annyira jó, hogy nálam évek óta állandó a repertoárban, és emiatt várom a spárga szezont leginkább. Csak három összetevős, mégis annyira finom, annyira elegáns.

A lazacot nyugodtan cseréljétek sonkára, ha nem szeretitek (valami nagyon vékony, jó minőségűre, pl. serrano). Az eredeti receptben héjában kell főzni a burgonyát, de bevallom, én csalok. Sokkal gyorsabban elkészül ha eleve gerezdekre vágva főzöm (de ne hagyjátok magára, nehogy szétessen).

A mi családunkban a palacsinta nincs a kedvencek listáján. Most szinte látom a döbbent arcokat, de tényleg így van. Ez persze rám nem vonatkozik, csak a Fiúkra. Én minden formában imádom, mint Gombóc Artúr a csokit, és kis termetem ellenére gigantikus mennyiségeket tudok belőle eltűntetni. Szóval a Fiúk nem szeretik különösebben, de időnként kénytelenek megenni, mert ha én nagyon megkívánom, akkor nincs pardon: az lesz a reggeli.

Viszont amikor ezt a palacsintát először készítettem, én voltam az egyetlen, aki éhes maradt. A két pasi felfalta a teljes mennyiséget, nekem csak egy villányi kóstoló jutott a Gyerek adagjából. Örültem, mert jó volt látni a Gyereket ilyen lelkesen enni, de mivel aznap már nem volt időm más reggelit összedobni magamnak, nekem csak egy szendvics jutott, amit útközben vettem.

Ennek a zabpalacsintának az eredeti receptjét Donal Skehan oldalán találtam. Első próbálkozásra nekem túl száraz volt, ezért annyit változtattam, hogy csökkentettem a zabpehelyliszt mennyiségét és elhagytam belőle a lenmagot. Mivel a málnát szeretem vaníliával kombinálni, ezért abból is adtam kicsit a tésztához. Tökéletes, légies palacsintákat kaptam, ami a joghurttal és a mézes málnával együtt egyszerűen mennyei, és két felnőttnek reggelire pont elegendő (igen, a Gyerek nálunk időnként annyit eszik,  mint egy felnőtt). Az egész mutatvány maximum 30 percet vesz igénybe, így akár hétköznap is bevethető.

Amikor megjelennek az első eprek a piacon, én azonnal veszek belőle. Persze, se az íze, se az állaga nem olyan, mint amilyennek lennie kellene, de vár otthon valaki, akinek édesmindegy milyen az eper. A kisfiam ugyanúgy imádja a kőkemény fagyasztott epret, mint az importot vagy a csodás szezonbelit. :)

Szóval, március végétől nálunk hetente egyszer-kétszer van a hűtőben. Ebből készült ez a nyers desszert is, ami sokkal jobb lesz magyar eperrel, bár az az igazság, hogy még így is nagyon finom.

Mindössze négy összetevős és mivel sütni sem kell, negyed óra múlva már ehetitek is.

A zabkása jó. Amikor először kipróbáltam, a klasszikus főzött verziót, csak úgy hasraütésszerűen összedobáltam. Nem méricskéltem, csak felöntöttem vízzel a zabpelyhet, jó sűrűre megfőztem, kínnal kikapargattam egy tálkába és tettem rá ezt-azt. Nem ízlett nagyon, de az lebegett a szemem előtt, hogy egészséges, jót tesz nekem, tehát hajrá.

Aztán eszembe jutott, hogy mi lenne ha kicsit több folyadékot tennék hozzá, hogy ne tapadjon már a szájpadlásomra. :) És ha már több folyadék megy bele, akkor nem lehetne legalább egy része tej, amitől lesz valami íze is? :D Addig próbálkoztam, hogy megtaláltam a számomra tökéletes zabpehely - folyadék arányt, amivel csodálatosan krémes zabkását tudok főzni, ami akkor sem lesz tapadós-fullasztós, ha behozom a munkahelyre.

Sajnos Férj sehogy sem tudta ezt sem megszeretni, ezért kutatnom kellett tovább. És akkor rátaláltam az overnight oats receptjére (nincs magyar neve szerintem, hívhatjuk éjszakáztatott zabkásának, de az olyan bután hangzik). Persze elsőre ebből is sikerült olyat csinálni, amitől majd megfulladtunk. :D Elkezdtem játszani vele, és végül sikerült egy olyan arányt találni, amivel tökéletes lesz. Krémes, kanalazható de nem fullasztós és nem is folyós, ezért nyugodtan vihetem magaddal bárhová.

Most ezt szeretném megosztani veletek, mert a barátnőimet már rábeszéltem a kipróbálására, és azóta csak szuperlatívuszokban beszélnek róla, és lelkesen mesélik, hogy épp milyen feltéttel készítették el. A lényeg, hogy ne sajnáljátok azt a 30 másodpercet, amíg a két fő összetevőt kiméritek, mert  - higgyétek el - így lesz igazán krémes. A tej helyett használhattok persze valamilyen alternatív tejet is (az én kedvencem a mandulatej). És ha nincs cukorfóbiátok mint nekem (haha) akkor használjatok mézet, juharszirupot, nádcukrot az édesítésre.

Fogalmam sincs, hogyan kezd el az ember egy blogot, mit ír az első bejegyzésben. Mivel ez egy főzős blog akar lenni, nyilván kell egy recept. De azért legyen itt pár szó rólam is.

Mióta megszületett a kisfiam, egyre jobban kezdett érdekelni a főzés. Otthon voltam, több időm volt rá, és persze szerettem volna ha az általam készített ételeket eszi, amiben tudom mi van.

Mindig imádtam enni, de hamar rájöttem, hogy a terhesség alatt felszedett kilókat, bármennyit is futok, csak mozgással nem tudom leadni. Tetszik, nem tetszik, bizony az étkezésemen is változtatnom kell. Amikor ez a két dolog találkozott, lázasan nekiálltam kutatni, hogyan tehetem egészségesebbé az ételeinket.

Mára nagyon sok mindent kipróbáltam, de a zab az, ami örök szerelem lett az újonnan megismert egészséges alapanyagok közül. Imádom, hogy olyan sokoldalúan felhasználható, és minden receptben kicsit más az íze. Olcsó és órákig jóllakottnak érzem magam tőle. Közben újra dolgozni kezdtem, de a főzés iránti szenvedélyem nem csökkent. Naponta próbálok ki új recepteket, fejlesztem a régieket és kombinálok alapanyagokat. Számomra az az igazi pihenés munka után, ha beszabadulhatok a konyhába és kísérletezhetek.

Ez a banánkenyér muffin is egy hosszú fejlesztő folyamat eredménye. Sok-sok próbálkozás előzte meg, mire a férjem, aki a legnagyobb kritikusom is egyben, azt mondta: ez szuper. A most megosztott verzió az eddigi legizgalmasabb párosítás, amit bátran ajánlok nektek. Biztosan lesz akinek elsőre furcsán hangzik az étcsoki és a sós mogyoró együtt, de nyugodtan próbáljátok ki. A mogyoró sóssága pont annyit ad csak hozzá, hogy az étcsoki íze még élénkebb lesz.