Hát nem ígérem, hogy ilyen gyakran jelentkezem majd mostanában. A cuccaink egy része már dobozban és a költözés vészesen közeledik. De ez a saláta nem várathatott magára, mert nem kérdés, ez lesz a cseresznye szezon kedvenc receptje!
Hát nem ígérem, hogy ilyen gyakran jelentkezem majd mostanában. A cuccaink egy része már dobozban és a költözés vészesen közeledik. De ez a saláta nem várathatott magára, mert nem kérdés, ez lesz a cseresznye szezon kedvenc receptje!
Régen jelentkeztem, de véletlelnül se gondoljátok, hogy nem főzök és nem eszünk. Egyszerűen csak sok minden történik manapság, és legtöbbször mire észbe kapok, hogy fotózni is kellene, már meg is ettük. Arról nem is beszélve, hogy milyen hosszú és sötét télen vagyunk túl, ami egy olyan tapasztalatlan fotósnak, aki ráadásul telefonnal készíti a képeit, nagyon megnehezíti a dolgát.
Nem sok mentségem van a nagy csendre, ami mostanában van a blog tájékán, nem is próbálom megmagyarázni. Főzök is, sok újat is, de valahogy nem jutok a fotóig, akkor meg minek leírni, nem? :D Ez sem friss recept, még február elején kaptam le, mielőtt nekiestem volna.
Olyan receptet hoztam ma nektek, ami után mind a 10 (ha nem a 20) ujjatokat megnyaljátok! És ráadásul tele van zöldséggel, így hozzárájárul, hogy tartani tudjátok a WHO által ajánlott napi 50 dkg-os zöldség-gyümölcs fogyasztást.
Ez nálunk is fontos. Már nem kifejezetten a WHO ajánlás, hanem az, hogy a közérzetünk és az egészségünk (meg persze az alakunk) érdekében igyekszünk sok zöldséget enni. Plusz imádjuk a fűszeres ételeket, és ez bizony az. A fűszerek, a korianderlevél és a sriracha rendesen ad az ízlelőbimbóknak.
Apropó, sirarcha. Nem tagadom, mióta az USA-ban élünk, súlyosan függő kapcsolatot ápolunk ezzel a szósszal. Akkor is rátesszük minden ételre, ha baromira nem indokolt. :D Még a kedvenc márkánk is megvan ebből a szuper fokhagymás-csípős szószból és nem, nem az eredeti az, hanem az egyik helyi áruházlánc saját márkás, filléres terméke. Erősen gondolkodunk rajta. hogy ha hazaköltözünk, valahogy kizárólagos forgalmazónak kellene lennünk, annyira jó. :D
De nem a srirarcha a főszereplő persze és még csak nem is thai ételt osztok meg veletek ma, hanem egy mexikói jellegű töltött édesburgonyát, amire persze tabascot is tehettek, ha épp az van kéznél. Sok zöldséget és egy kis fehérjét is rejtettem bele, szóval bőven kimeríti az egészséges katergóriát. Nem túl munkaigényes, és érdemes egyszerre többet készíteni belőle, mert másnap melegítve is ugyanolyan finom.
Hozzávalók (2 főre):
2 közepes édesburgonya
1 nagy piros kaliforniai paprika
1 kis fej lilahagyma
1 fél csirkemell
1 avokádó
5 dkg reszelt sajt (pl. cheddar)
só, bors, 1 tk fokhagymapor, 1/2 tk őrölt római kömény, 1 tk oregánó, 1 tk fűszerpaprika (vagy ezek helyett taco fűszerkeverék)
Kiegészítőként:
4 ek tejföl
koriander levél
csípős szósz (pl Tabasco)
1. A sütőt előmelegítjük 220 fokra. Az előkészítéssel kezdjük. Az édesburgonyákat megmossuk és félbevágjuk. A kaliforniai paprikát négy felé vágjuk és felcsíkozzuk, a hagymát félkarikákra vágjuk.
2. Az édesburgonyát sózzuk, borsozzuk, megkenjük kevés olajjal és a vágott felükkel felfelé tepsire rakjuk. Mehet a sütőbe. A kaliforniai paprikát és a hagymát is sózzuk, borsozzuk, összeforgatjuk egy teáskanál olajjal, majd sütőpapíros tepsin mehet a burgonyák mellé.
3. A csirkemellet kockázzuk. Sózzuk, borsozzuk, majd mehet rá a fokhagymapor, római kömény, paprika és oregánó. Kevés olajon pár perc alatt megpirítjuk, de ne essetek túlzásba, mert a sütőben is lesz még, nem akarjuk kiszárítani!
4. A sütőből a paprikát és a hagymát kb. 20 perc után vegyük ki, az édesburgonyát pedig addig hagyjuk benn, amíg a villa könnyen beleszalad.
5. Ha már puha a burgonya is, egy kanál hátával lapítsuk be mindegyiknek a közepét úgy, hogy egy kis csónak keletkezzen és legyen helye a tölteléknek. Osszuk szét a csónakok között a sült paprikát, a hagymát és a csirkét, majd szórjuk meg mindegyiket egy nagy csipet sajttal.
6. Mehet vissza a sütőbe, most már csak pár percre, amíg a sajt ráolvad.
7. Tálaláskor mindegyikre tegyünk egy negyed kockázott avokádót és egy kanál tejfölt. Szórjuk meg bőven korainderlevéllel és öntözzük meg a csípős szósszal.
Ha tetszett, kövessetek a Facebook-on is további receptekért, ötletekért.
Lassan érkezik a tavasz, gondolom nektek is hiányoznak már a friss zöldségek és vágytok a könnyedebb (és alakbarátabb) ételekre. Ha igen, hajrá, próbáljátok ki ezt a szupet receptet.
Az édesköménnyel Vrábel Kriszta (dolcevitablog) hatására ismerkedtem meg. Kriszta az első magyar foodbloggerek között volt, imádtam és a mai napig nagyon szeretem a receptjeit, a stílusát, és sok érdekes olasz fogással találkoztam általa.
Ezt a receptet még vagy 10 éve találtam egy Nők Lapjában, és azóta télen gyakran el is készítem. Olyan igazi hideg időre való, melengető egytálétel, krémes és finom. Nem vagyunk nagy lencserajongók, de ebben a formában szeretjük. Nagyon laktató, viszont ahhoz képest meglepően jók az értékei: tele rosttal és a kalóriatartalma sem vészes szerintem, kb. 350 kalória egy tisztességes adag.
Minden évben megpróbálkozom a mézeskalács gyártással, de soha nem sikerül úgy, ahogy szeretném. Vagy túl puha, vagy kemény, vagy első nap ropogós, aztán puha de fullasztó. Biztos az én hibám, vagy nem találtam rá a megfelelő receptre, de ezentúl keresni sem fogom.
Mostanában egyre gyakrabban érzem úgy, hogy nem kívánok húst enni. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem eszem húst, sőt. De naponta egy húsos étkezés bőven elég. Vagy néha egy sem. Ilyenkor jellemzően, főleg most hogy itt a hideg, nem salátát készítek, hanem valamelyik jó kis téli zöldséghez nyúlok.
Tegye fel a kezét, aki velem együtt szereti a laposkenyereket, amibe ezerféle finomságot lehet göngyölni. Én egyszerűen imádom, jól megpakolva, hogy alig tudom összefogni.
Kicsit eltűntem mostanában, de egy új projekten dolgozom ezerrel, ami sok időmet igénybe veszi. Persze főzök és eszünk ugyanúgy minden nap. De sokszor nem éri meg, hogy fotó készüljön, csak belapátoljuk, aztán megyünk tovább.
Amit most hoztam nektek, az az utóbbi időben heti egyszer a menüben volt, mert frissen is isteni és utána még napokig változatosan felhasználható reggelire, ebédre vagy vacsorára. Biztonsan ettetek már foodfest-en vagy street food helyen húzott disznót, azaz pulled pork szendvicset. Imádom és én is sokszor nekifutottam otthon az elkészítésének. Isteni, de egyrészt kell hozzá a jó minőségű sertéshús, ami Magyarországon fura mód nem könnyen beszerezhető. Másrészt nagyon időigényes is: az igaz, hogy az effektiv belefektett munka hamar megvan, de a sertésnek utána 7-8 órát a sütőben kell töltenie. Én nem szívesen hagytam ilyenkor magára, még az éjszakát sem vállaltam be, inkább jó korán felkeltem reggel.
Na tessék, már megint részletesebben írom le, mint sokan várnátok, de ha unjátok, ugorjatok rögtön a recepthez. Szóval. Fogalmam sincs miért nem jutott eszembe már otthon is húst váltani, de itt az USA-ban nem árulnak ám minden sarkon sertéslapockát, ami a pulled pork-hoz a legjobb (szerintem). Van karaj (szeletelve) vagy sertésszűz és jónapot.
És akkor egyik nap eszembe jutott, hogy OK: akkor miből lehetne megcsinálni. Ránéztem a csirkecombra, és tudtam, hogy ez lesz az én megváltóm. És úgy lett. Vegyétek, vigyétek ezt az isteni receptet. Gyors, nincs vele sok munka és több étkezésre megoldja a hús problémát az olyan húsevőknek, amilyenek mi is vagyunk. :D